Sziasztok!
Először is meg szeretnénk köszönni Nektek az elmúlt hetet, nagyon sokat jelentett nekünk! Szavakban nem lehet kifejezni, hogy mennyi plusz energiát kaptunk Tőletek, hogy újult erővel folytassuk a kinti életünket! Teljesen feltöltődtünk, mind fizikailag, mind pedig mentálisan. Bízom benne, hogy elég lesz a következő hazalátogatásig! :)
Most pedig szeretnék mesélni a hazaútról, mert sajnos nem volt zökkenőmentes. Azt előre leszögezem, hogy nagyobb problémánk nem volt, épségben visszaértünk a szállásunkra. Gyönyörű napsütésben szállt fel a gépünk Budapesten, nagyjából 10-15 perc késéssel. Ezzel még nem is volt gondunk, előfordul. Az út elején viszont többször elkezdett rázkódni a gép, valószínűleg légörvénybe (?) kerültünk. Ebből kifolyólag a negyed órás késés megnövekedett 25-30 percre. Londonban pedig a pilóta kicsit durván tette le a repülőt a landolásnál, de még ez sem akkora újdonság.
Szuper, összeszedtük a csomagokat, mert az én kis bőröndömet végül a csomagtérbe rakták helyhiány miatt. Gond nélkül átjutottunk a "határon", és elindultunk a transzferünkhöz. Nem volt nehéz megtalálni, a kijárat előtt sorakoztak a különböző buszok állomásai. Felfedeztük a miénket, és beálltunk várakozni. Igen ám, csak ez a várakozás egyre hosszabb lett, közben pedig egyre több ember állt be mögénk a sorba. Mind többen lettünk, de az Easybus-nak semmi nyoma nem volt. Sőt, a megállóban elhelyezett táblán feltüntetett menetrend szerint 3 busz is kimaradt. Nem örültünk neki, végül majdnem egy órás várakozás után beérkezett egy kisbusz. Ekkor már majdnem 19:30 volt, a mi jegyünk pedig 18:45-re szólt. A sofőr megkérdezte a transzferek időpontját, és csak azokat vitte el, akiknek fél 8-ra szólt a jegye. Többen kiakadtunk, mert nem csak mi voltunk, akiknek korábbi időpontja volt. A sofőr sajnálkozott egy sort, de nem lehetett meghatni, és ott hagyott minket a reptéren.
Elkezdtünk tanakodni, hogy mi tévők legyünk, mert 1 órával később a jegy már le is jár. Szóval ha az első transzfer nem vitt el minket, akkor a későbbi sem fog, ezért más módot kell találnunk a bejutásra. Végül megkérdeztem a National Expressz buszoknál dolgozó lányt, hogy milyen útvonalak vannak, és hogy tudunk-e a helyszínen jegyet váltani. Szerencsénkre igen volt a válasz, és találtunk egy olyan buszt is, ami irányban megfelelő volt nekünk. Így kiváltottunk két jegyet, és 8 óra magasságában elindultunk Londonba a repülőtérről. Innentől kezdve már zökkenőmentes volt az utunk, de nem hiszem el, hogy így megjártuk az Easybussal! Állítólag Ricu olvasott róluk az interneten, hogy sajnos többször előfordulnak transzferek "kimaradásai", főleg visszafelé a reptérről. Ezek után kész csoda, hogy kifelé nem volt problémánk vele. Tanulva ebből, soha többé nem fogunk az Easybussal utazni, és Nektek sem ajánlom őket!
Így fél 10 felé értünk vissza a szobánkba, éhesen. Első dolgunk volt vacsorázni, majd gyorsan ágyba bújni. Nekem a mai napig nem sikerült még teljesen kipakolnom a kozmetikumaimat, és az ékszereimet. Az ágyam melletti éjjeliszekrény fiókjaiban elég nagy a káosz és a rendetlenség. A napokban most már szeretném rendbe tenni a dolgaimat.
Remélem sikerült mindenkit megnyugtatnom, hogy épségben visszaértünk Londonba, és elkezdődtek a dolgos hétköznapjaink.
Puszi mindenkinek!
