Sziasztok!
Az év első hónapja a nagyon várt szabadságról szólt. A január elejét a készülődés jellemezte, hogy utána kiteljesedjen az otthon töltött idővel. :) Mindketten nagyon vártuk már, mert túl sok idő telt el a legutóbbi hazalátogatásunk óta.
Hi everybody!
The first month of the year was about for the long while expected holiday. At the beginning of January we organised everything and after that the holiday was absolutely amazing. :) Both of us looked forward to it because we were not at home for seven months.
Nagyon sokat adott érzelmileg a szeretteinkkel töltött idő, és talán most először volt igazán nehéz visszajönni Bristolba. Ennél már csak visszaszokni volt nehezebb az itteni hétköznapokba. Kellett egy teljes hét, mire ez bekövetkezett az én esetemben.
The quality time gave a lot what we spent with our family members and this was the first time when we came back with a heavy heart. But for me it was harder to go back to work. I needed one whole week to get used to it again!
De hogy milyen is volt az otthon eltöltött idő? Röviden: utókarácsonyos, szülinapos, esküvős, barátozós, koncertezős, mozizós, és mégis kicsit furcsa is. Nem is tudom miért, nehéz szavakba foglalni. Üresnek éreztük a repteret, a fővárost, mintha az emberek elvesztek volna az épületek között. Mindketten úgy láttuk és tapasztaltuk, hogy Bristol sokkal jobban "nyüzsög".
But what was the two weeks at home like? Shortly: there were post-Chsristmas, birthday, wedding, quality time with our friends, concert, cinema and it was a little bit weird. I do not know why. It is very hard to say something about this. We felt the airport and the capital empty. It was look like the people were lost between the buildings. We saw and expected so that Bristol is more lively.
A másik szomorú dolog számomra az volt, hogy bizonyos baráti találkozóknál felfedezni véltem a távolságot és gyakori találkozások, a beszélgetések és a nevetések hiányát. Bizony el kellett telnie fél-egy órának is, mire feloldódtunk. Szomorú vagyok, hogy az idő képes így kikezdeni a barátságokat. Annak ellenére, hogy most Bristolban élünk, nekem fontosak vagytok és nem szeretnék eltávolodni Tőletek! Bízom benne, hogy a gyakoribb hazalátogatás javít ezen, és a gyakoribb üzenetváltás is. Mert akkor érzem kiegyensúlyozottnak magam, ha mellettem van a családom és a barátaim!
Puszi mindenkinek!
The other sad thing was for me that few meetings were distant at the beginning. I missed the common programs, the chattings and the laughing. Sometimes we needed one hour to be normal again. I am very unhappy that the time has the power to influence the fiendships. Nevertheless, that we live in Bristol now, you are VIP for me and I want to stay close to you! I hope that the commonly holiday at home and the more often emailing can help. If my familiy and my friends are with me, I will be a well-balanced person!
Many kisses!
