Kirándulás I.

Sziasztok!

Már vagy 2 hete, hogy az egyik közös szabadnapunkon ellátogattunk Bristol városába. Annyira megtetszett akkor a város, hogy egy héten belül másodszor is leutaztunk! Ezért én is két bejegyzésben szeretném bemutatni nektek Bristolt.

A város Anglia délnyugati partjánál fekszik, és busszal nagyjából 2 és fél órára van Londontól. Mielőtt a kirándulásra adtuk a fejünket, körbekérdeztünk az ismerősök körében, hogy mit is tudnak a településről. Szerencsére mindenki nagyon pozitívan nyilatkozott róla, így mi is nagyon kíváncsian indultunk útnak. Nagyon bíztunk benne, hogy az időjárás ne rontsa el a szabadnapunkat, de pont aznap megérkezett az igazi tavasz Angliába is, úgyhogy gyönyörű napsütéses és meleg idő fogadott minket!

Nagyon hangulatos kis város Bristol, igazán elvarázsolt minket! A sétálóutcájánál és a bevásárlónegyedében kezdtük az ismerkedést, utána továbbmentünk a belvárosába. Nekem nagyon szimpatikus, ahogy a régi és a modern épületek összhangban vannak egymással. Nem zavaró a különböző korok eltérő stílusú épületei egymás mellett, hanem inkább harmonikus. A központ szűk kis utcái között igazi bolhapiacot találtunk, sok érdekes és különleges tárgyakkal. Eredetileg a város piacát kerestük, olyat, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, stb.. árulnak, és meglepetésünkre egy zsibvásár fogadott minket. Ricu szerint ez a városi "rendes" piac, bár én azért reménykedem, hogy van másfajta is!

Az ebédünket a Bella Italia olasz étteremben fogyasztottuk el, kihasználva az ebédidőben kínált menü lehetőséget, ami egy előételt és egy főételt tartalmazott. Minden nagyon finom volt, igazán jól esett a sok csirke és Costás szendvics után mást enni! Ráadásul az igazat megvallva, mindketten nagyon szeretjük az olasz konyha ízvilágát!

Miután jóllaktunk, felsétáltunk a Bristol katedrálishoz, majd onnan a Cabot Towerbe, ami egy kilátótorony az egyik park közepén. Megmásztuk a lépcsőfokokat, és a tetejéről nagyon szépen be lehetett látni a várost! Már ez sem volt kis séta, de utána még úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a Clifton függőhídhoz, ami az Avon-szoros két oldalát köti össze. A híd Clifton városrészben található, ami engem teljesen elbűvölt a színes kis házaival, a dimbes-dombos utcácskáival és a gyönyörű kilátásával! A Clifton függőhíd tövében még fagyiztunk egyet, majd elindultunk vissza a város központjába. Lassan közeledett az indulás, így kicsit nehéz szívvel ültünk fel a buszra, ami visszavitt minket Londonba. Nagyon jól esett kicsit kiszabadulni Londonból, ahol mindenhol sokan vannak, mindenki siet, és nagyjából csak a munkáról szól az egész élet. Ezzel szemben Bristol olyan nyugalmat és békét árasztott magából, hogy igazán jól éreztük magunkat!

Remélem nem bánjátok, hogy ilyen hosszúra sikerült ez a bejegyzés, és hamarosan jelentkezem a kirándulás második részével!

Puszi mindenkinek!

Ablak a világra

Sziasztok!

Úgy tűnik, hogy megérkezett végre a tavasz, és ezt más sem bizonyítja jobban, hogy mi is sokkal aktívabbak vagyunk! Első lépésként sikerült a jelenlegi szálláshelyünkön egy másik szobába költöznünk! Ami nagyon-nagyon pozitív hatással volt és van ránk, hiszen van ablaka. Újra van kapcsolatunk a külvilággal, és ez nem kis szó.

10 hónapot töltöttünk egy olyan szobában, aminek csak szellőzője volt a mennyezetén. Nem tudom, hogyan bírtuk ki. Azért szép lassan lehetett érezni a hatását. Motiválatlanná váltunk, és a szobában már semmi máshoz nem nagyon volt kedvünk, csak ülni a laptop előtt vagy a tv előtt. Nem valami izgalmas, igaz? Sajnos valamilyen szinten azt kell hogy mondjam, hogy depresszív módon hatott ránk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor visszaérkeztünk a síelésről, és belépve a szobánkba teljesen ledöbbentünk. Hogy mi itt élünk. 10 hónapja. Egy szobában, ami szürke, jellegtelen, és nincs ablaka sem. Kiábrándító volt.

Szerencsére ez már csak a múlté. :) Nagyjából 2 hete úgy alakult, hogy megürült az egyik ablakos szoba, ami talán a legjobb a szállásunkon. Egyből igent mondtunk rá, átköltözünk! Ez meg is történt a múlt hét végén.

Azóta nem túlzás azt mondanom, hogy ki vagyunk cserélve. :) Mosolygósak vagyunk, és sokkal vidámabbak. Kiegyensúlyozottabbak. Sokszor odaállunk az ablakhoz, és csak nézünk kifelé, "gyönyörködünk" a világban, a stadionban, a tavaszi napsütésben.

A szoba talán egy kicsit kisebb, mint az előző volt, ugyanakkor van egy kis előszobája. Az utca felőli oldalán pedig végig ablakos! Na de beszéljenek helyettem inkább a képek, egy kis húsvéti hangulattal egybekötve:

Puszi mindenkinek!

A Nap és a Hold találkozása

Sziasztok!

Egy nagyon örömteli dolgot szeretnék megosztani Veletek! Sokan valószínűleg már tudtok róla, és nem is tervezek hosszan beszámolni róla, de úgy gondoltam, hogy készíthetek róla egy rövid posztot.

Az idei síelés elég különleges volt, hiszen eddigi életünk egyik legboldogabb állomását köszönhetjük neki: Ricu megkérte a kezemet 2500 méteres magasságban, az egyik sípálya elején, én pedig boldogan mondtam Neki igent! Eljegyeztük egymást Franciaországban, szeretnénk összekötni az életünket hivatalosan is. :)

A bejegyzés címe pedig a gyűrűmről kapta a nevét, mert minden alkalommal, amikor csak rápillantok, a Nap és a Hold jut eszembe róla! :)

Szeretném megköszönni a sok-sok gratulációt és jókívánságot, amit kaptunk a Facebookon keresztül, nagyon jól esett, hogy így örültök a boldogságunknak! Köszönjük szépen!

Puszi mindenkinek!

Telelés Franciaországban

Sziasztok!

Már 3 hete, hogy visszajöttünk a téli vakációnkról, és pihenten, üdén újra belevágtunk a dolgos hétköznapokba. Elég csak annyit írnom, hogy Ricunak vissza kell dolgoznia a szabadságkeretét, a Costában pedig másfél hétig én felügyelek mindent, amíg az üzletvezetőnk hazautazott pihenni. Ebből is jól látszik, hogy továbbra sem bővelkedünk szabadidővel, de én szeretnék mesélni egy kicsit a val d'allos-i pihenésünkről.

Idén a síelés időpontját áttoltuk az utószezonra. Ennek több oka is volt: egyrészt így jobban tudtunk előre tervezni, másrészt az elmúlt évek tapasztalata az volt, hogy január elején még nem érkezik meg az igazi havazás a hegyekbe.

A választásunk Val d'Allos - Praloup síterepre esett, Dél-Franciaországban. 180 kilométernyi sípályát csúszhatunk be, ez a gyakorlatban 3 kisebb síterepre bontható. Az egyik részre csak busszal lehetett átmenni. A hét végén mi is beiktattuk ennek a meglátogatását. A feltételek a szokásosak voltak: pályaszállások, önellátás és 20-21 órás buszos utazás Budapestről. Nagyszerű társaság gyűlt össze az idén, majdnem kitettük a busz létszámának a felét, ugyanis 20-an mentünk barátok az idei síelésre! :)

Csoportképünk :)

Szerintem mindenki nevében nyilatkozhatok, hogy ez volt az eddigi legjobb szállásunk! Nem voltak nagyok az apartmanok, de szépen és igényesen voltak berendezve. Talán 2-3 éve épülhettek. A komplexum földszintjén úszómedence és gőzkabin várta a síelés után az embereket. Mondanom se kell, hogy mi is kipróbáltuk! Nagyon jól esett az elfáradt izmainknak, igazán sikerült felfrissülni!

Sajnos már az érkezésünkkor csalódottan szemléltük az olvadó havat, ami nem volt csoda, hiszen langyos tavaszi idő fogadott minket Olaszországban és Franciaországban. Úgyhogy a hófödte hegyek helyett mindenhol piszkos barna foltokat láttunk. A pályákon persze volt még hó, amit igyekeztek megtartani, de a napok végére az emberek buckásra síelték. Így délutánonként már sokkal fárasztóbbá vált a síelés, és jól megdolgoztatta az ember lánya combizmait. A síterep hátránya volt még, hogy a pályák két különböző hegy oldalán helyezkedtek el, és az átjutás elég hosszú időt vett igénybe.

Az érkezéskor ragyogó napsütés fogadott, és minimális hó.

A hazaindulás napján szakadt a hó...

Mindezeket figyelembe véve nem lopta be magát a szívünkbe a terep, de mindig is különleges marad a számunkra! Erről majd egy következő bejegyzésben ejtenék szót. ;)

Az utolsó napok egyikén a csapattal beültünk vacsorázni az egyik étterembe. Ez amolyan hagyomány, és amúgy is jó dolognak tartom kipróbálni más nemzetek ételeit. Idén sajnos nem sikerült jól választanom: nagyon finom pármai sonkát tettek elém salátával, csak az volt a bökkenő, hogy én meleg, átsült finom húsra számítottam, ami meleg. :) Legalább Ricu jól döntött, sajtos steaket rendelt krumplival és salátával. 

 

 Gyorsan eltelt a telelés és a pihenés, de úgy érzem, hogy mindkettőnknek sikerült teljesen feltöltődnie! Nem kellett rohannunk sehová a vakációnk alatt, előfordult, hogy korábban lefeküdtünk, és az is, hogy tovább aludtunk. Nagy szükségünk volt már erre, és minden percét nagyon élveztük! Remélem, hogy a képek is erről árulkodnak! :)

Puszi mindenkinek!