Telelés Franciaországban

Sziasztok!

Már 3 hete, hogy visszajöttünk a téli vakációnkról, és pihenten, üdén újra belevágtunk a dolgos hétköznapokba. Elég csak annyit írnom, hogy Ricunak vissza kell dolgoznia a szabadságkeretét, a Costában pedig másfél hétig én felügyelek mindent, amíg az üzletvezetőnk hazautazott pihenni. Ebből is jól látszik, hogy továbbra sem bővelkedünk szabadidővel, de én szeretnék mesélni egy kicsit a val d'allos-i pihenésünkről.

Idén a síelés időpontját áttoltuk az utószezonra. Ennek több oka is volt: egyrészt így jobban tudtunk előre tervezni, másrészt az elmúlt évek tapasztalata az volt, hogy január elején még nem érkezik meg az igazi havazás a hegyekbe.

A választásunk Val d'Allos - Praloup síterepre esett, Dél-Franciaországban. 180 kilométernyi sípályát csúszhatunk be, ez a gyakorlatban 3 kisebb síterepre bontható. Az egyik részre csak busszal lehetett átmenni. A hét végén mi is beiktattuk ennek a meglátogatását. A feltételek a szokásosak voltak: pályaszállások, önellátás és 20-21 órás buszos utazás Budapestről. Nagyszerű társaság gyűlt össze az idén, majdnem kitettük a busz létszámának a felét, ugyanis 20-an mentünk barátok az idei síelésre! :)

Csoportképünk :)

Szerintem mindenki nevében nyilatkozhatok, hogy ez volt az eddigi legjobb szállásunk! Nem voltak nagyok az apartmanok, de szépen és igényesen voltak berendezve. Talán 2-3 éve épülhettek. A komplexum földszintjén úszómedence és gőzkabin várta a síelés után az embereket. Mondanom se kell, hogy mi is kipróbáltuk! Nagyon jól esett az elfáradt izmainknak, igazán sikerült felfrissülni!

Sajnos már az érkezésünkkor csalódottan szemléltük az olvadó havat, ami nem volt csoda, hiszen langyos tavaszi idő fogadott minket Olaszországban és Franciaországban. Úgyhogy a hófödte hegyek helyett mindenhol piszkos barna foltokat láttunk. A pályákon persze volt még hó, amit igyekeztek megtartani, de a napok végére az emberek buckásra síelték. Így délutánonként már sokkal fárasztóbbá vált a síelés, és jól megdolgoztatta az ember lánya combizmait. A síterep hátránya volt még, hogy a pályák két különböző hegy oldalán helyezkedtek el, és az átjutás elég hosszú időt vett igénybe.

Az érkezéskor ragyogó napsütés fogadott, és minimális hó.

A hazaindulás napján szakadt a hó...

Mindezeket figyelembe véve nem lopta be magát a szívünkbe a terep, de mindig is különleges marad a számunkra! Erről majd egy következő bejegyzésben ejtenék szót. ;)

Az utolsó napok egyikén a csapattal beültünk vacsorázni az egyik étterembe. Ez amolyan hagyomány, és amúgy is jó dolognak tartom kipróbálni más nemzetek ételeit. Idén sajnos nem sikerült jól választanom: nagyon finom pármai sonkát tettek elém salátával, csak az volt a bökkenő, hogy én meleg, átsült finom húsra számítottam, ami meleg. :) Legalább Ricu jól döntött, sajtos steaket rendelt krumplival és salátával. 

 

 Gyorsan eltelt a telelés és a pihenés, de úgy érzem, hogy mindkettőnknek sikerült teljesen feltöltődnie! Nem kellett rohannunk sehová a vakációnk alatt, előfordult, hogy korábban lefeküdtünk, és az is, hogy tovább aludtunk. Nagy szükségünk volt már erre, és minden percét nagyon élveztük! Remélem, hogy a képek is erről árulkodnak! :)

Puszi mindenkinek!