Breaking news!

Sziasztok!

Ahogy írom a bejegyzést, hallani lehet a Wembley felé igyekvő angol szurkolók hangját. Ugyanis ma rendezik az Anglia-Peru felkészülési meccset a stadionban itt nálunk. Ha minden igaz, mi is megpróbáljuk interneten keresztül megnézni egy sör és egy cider társaságában. Majd később azért tervbe van véve, hogy egyszer kilátogatunk egy válogatott mérkőzésre, ha már az akaratunkon és a tudtunkon kívül a Wembley Stadion mellé kaptunk szállást.

Most már Ricu is ténylegesen túl van az első munkanapján a Nando's-nál. Még mindig tetszik neki a grillezés, és úgy érzi, hogy már most jobban megy neki, mint a próbanapon. Viszont a zárás a takarítással együtt kiábrándító volt a számára, nagyon elfáradt a munkanap végére. Ugyanakkor figyelembe kell venni/e, hogy legalább negyed éve nem dolgozott, nagyon elszokott tőle, és izomláza is lett a mai napra. Azért délutánra már sikerült kipihennie magát! 

Azonban a munkaadója azt mondta, hogy amíg nem sikerül bankszámlát nyitnia, addig nem tudja alkalmazni, mert a nélkül nem tudják kifizetni (heti fizetés van). Kapott tőlük egy igazolást - ami leírja, hogy náluk dolgozik - , amivel mehet a bankba, hogy megnyissa a számlát. Sajnos későn értünk a bankba - fél 5-kor - , és nagyon kedvesen, de elküldtek minket, hogy fél óra alatt már nem fér bele a nyitvatartási időbe a számlanyitás, ezért menjünk vissza holnap reggel nyitásra. Akkor sem garantálják, hogy megcsinálják nekünk, mert időpont kellene hozzá, amit mi hétfőre kaptunk. Csak jobb lenne, ha már holnap el tudnánk intézni!

Csütörtökön szabadnapos voltam, és szép volt az idő is, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a tavas parkot a közelünkben, amit Ricu apukája fedezett fel tőlünk nem olyan messze. Azért így is buszra kellett ülnünk, de végül sikerült megtalálnunk. Igazából egy nagy zöld füves mezőt képzeljetek el, természetes bokros kerítéssel, és egy tavat a közepén. Értem én, hogy Londonban ezek a zöld területek nagyon fontosak az emberek számára, mert így a nagy városban is ki tudnak menni egy kicsit a természetbe, de ez most nekünk nem nyerte el a tetszésünket. Jó volt egyszer megnézni, jó volt sétálgatni, és nem a 4 fal között lenni, de legközelebb a városközpont felé fogunk orientálódni. Azért hozok pár képet a szabadnapomról és rólunk: 

    

A park melletti főút, amit csak egy bokros-fás kerítés választ el a zöld területtől.

Mi most visszavonulunk, holnap megyünk bankba, és lehet, hogy mind a ketten dolgozunk is, úgyhogy puszilunk benneteket! 

Lassan beindulnak a hétköznapok!

Sziasztok!

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük, aki szorít/ott értünk, gondol ránk, nagyon jól esik! Valamint nem hiába tettétek, mert Ricut is felvették a Nando's-hoz, igaz, ez csak vasárnap derült ki, de a lényegen nem változtat! :) Szuper érzés, és nagy megkönnyebbüléssel tölt el minket is, hogy lassan rendeződnek a dolgaink! Ricut egyenlőre csak 20 órásként tudták felvenni, azonban amint lesz üresedés, egyből őt fogják átrakni 40 órás munkaerőnek. Csütörtökön kell bemennie a boltba, és ha minden igaz, akkor már kezdeni is fog!

Én pedig egy betegség miatti emberhiányból adódóan már tegnap elkezdtem dolgozni a Costában, így már a 2. napomon vagyok túl! Nagyon tetszik, forgalmas, mindig van mit csinálni, remek a hangulat, és így nagyon gyorsan letelik a 7,5 órás műszak! Sokat számít, hogy korábban, otthon is Costás voltam, mert így csak 1-2 ital, a szendvicsek és a sütik az ismeretlenek. Mindezek ellenére ugyanúgy csinálok már mindent: kasszázok - lényegesen gyorsabban megismerkedem az angol apróval, haha - , kávézgatok, kiszolgálok, lobbizom, mosizom, stb... Mindezek mellett egyenlőre, amíg áttanulok minimálbérre vettek fel, de amint tényleges emberként lehet számítani rám, átraknak barista maestro órabérre. Remélem ez pár hét alatt megtörténik, és akkor majdnem ott folytathatom, ahol abbahagytam itthon.

A munkahelyi sikerek örömére szombaton elmentünk Ricuval alapvető túlélőkészletet vásárolni az Ikeába: saját tányérokat, poharakat, evőeszközöket, késkészletet és egy serpenyőt! Most már csak egy nagyobb bevásárlás hiányzik az alapvető élelmiszerekből, és akkor semmi nem állíthat meg minket, hogy birtokba vegyük a konyhát egy-egy főzés erejéig! 

Amúgy a hétvégék jelenleg - amíg tart a futball szezon - telt házasak itt a Wembley-ben. Már kora délelőtt ellepik az utcákat a két csapatnak a mezeibe öltözött szurkolói csapatok, folyamatos a kiabálás, a szurkolói rigmusok kántálása. Ilyen egy átlagos hétvége a Wembley-ben. Szerintem ezt nem lehet megszokni, olyan, mintha minden hétvégén egy-egy fesztiválba csöppennénk. Ilyenkor az egész stadion körül dugó van, a leggyorsabban gyalogosan lehet közlekedni, de sajnos ez munkába nem lehetséges. Így az átlagosan 30 perces utazás kitolódik 1 órásra... Nagyon bosszantó tud lenni. A következőkben feltöltök pár képet a környékről, illetve a Costa környékéről. 

Wembley Park Station

Wembley Park Station

Olympic Way; ez még nem számít szurkolói tömegnek!

Ealing Common (Costa környéke)

Ealing Common

Ealing Common

Szinte hihetetlen, hogy másfél hét alatt találtunk mindketten munkát, át tudtunk költözni egy nagyobb, élhetőbb szobába! Nagyon szerencsések vagyunk, bár úgy érezzük, hogy meg is tettünk mindent a szerencsénkért: amint megérkeztünk, egyből mentünk munkát keresni, és dobáltuk szét az önéletrajzainkat. Ezek után lassan elkezdődnek a dolgos hétköznapjaink, hétvégéink. Jó lesz végre egy kis rendszert - 2 vendéglátós beosztással mennyire lehetséges?! - vinni az életünkbe!

Reméljük mindenki jól van otthon, családtagok és barátok egyaránt, sok puszit küldünk mindenkinek! 

Nando's Restaurant

Sziasztok!

Nem lesz egy hosszú bejegyzés, de mindenképpen meg szeretnénk osztani veletek az információt: Reméljük nem iszunk előre a medve bőrére, de nagyon valószínű, hogy Ricu is megkapja a munkát a Nando's-nál a próbaműszakja után! :) Holnap délelőtt fognak neki telefonálni, hogy felvették-e, de este már úgy búcsúztak el tőle a vezetők, hogy akkor jövő héten találkoznak! 

Ricu is szimpatikusnak találta a kollégákat, segítőkészek voltak vele az ott töltött ideje alatt. Szinte egész végig grillen volt, a monitor alapján készítette a csirkéket a különböző pácokkal, hol elvitelre, hol pedig helyben fogyasztásra. 5 órát töltött bent, én már nem is tudtam, hol marad ilyen sokáig, mert nekem csak 3 óra volt a próbaműszakom. Viszont hozott vacsit, egy negyed grillezett csirkét, közepesen csípős fűszerezéssel! Nyam-nyam, finom volt, jól megvacsoráztunk belőle! 

Jó szokásunkhoz híven megünnepeltük 1-1 sörrel a jól sikerült próbanapot, és Ricu "elrendelte", hogy holnaptól mehetünk rendesen bevásárolni, töltsük fel a hűtőt minden finomsággal! Valamint holnap tervezünk még elmenni az Ikeába - itt van tőlünk egy 10-15 percre busszal -és veszünk saját magunknak tányért, evőeszközt, a legszükségesebbeket, hogy rendesen tudjuk használni a közös konyhát. Evőeszközből például nagyon kevés van, és ezt az oldalt inkább az jellemzi, hogy mindenkinek van saját étkészlete a saját szobájában. Úgyhogy a mi túlélésünkhöz is elengedhetetlen! :)

Remélem szépeket fogtok álmodni a jó hír után, vagy aki holnap olvassa el a bejegyzést, annak pedig legyen szép napja, kellemes hétvégéje! 

Finger selfie by Nando's 

Puszi mindenkinek! 

"Move or not to move?"

Halihó mindenkinek!

 Sok jó hírrel szolgálhatok, el is kezdem szép sorjában. 

1. Engem felvettek a Costába, ahol tegnap voltam próbanapon! Nagyon-nagyon-nagyon örülünk neki, nekem is tetszett a hely, a csapat, a légkör! A szállásunktól kb 30 percre van busszal, egy metrómegálló mellett, forgalmas helyen. Nagyon szép tágas, világos a bolt, és van terasza is 7-8 asztallal. 6-an vagyunk összesen, 3 lengyel és 3 magyar lány, mindenki kedves, segítőkész, már várom, hogy kezdhessek. Viszont felköthetem a gatyámat, ez a bolt ugyanis 2-szer, 2,5-szer több forgalmat bonyolít egy nap, mint a Pólus Costa! Nem baj, majd visszarázódom, és a plusz kilók miatt sem kell majd aggódnom! :D Ja, és most kaptam az infót, hogy most hétfőn már tudok menni! Szuper! :) 

2. A címből adódóan nagyon sokat vacilláltunk, hogy maradjunk-e a kis szobánkban, vagy költözzünk egy nagyobba. Ugyanis adódott egy lehetőség házon belül, hogy egy kb 3-szor nagyobb szobába átmehessünk. Amúgy a ház 2 részre van osztva, és ez a két szoba a ház két külön részében van, mindkettőhöz külön konyha, és külön fürdő tartozik, amit elvileg a másik oldal lakói nem használhatnak. Mindkét szobának voltak előnyei és hátrányai is, de végül a rendezettebb konyha, és a nagyobb lakótér meggyőzött minket, hogy költözzünk! Úgyhogy most egy 3-szor nagyobb szobát kaptunk, mint ahol eddig laktunk, vannak rendes szekrényeink, újfent padlószőnyegünk, és rendes, élvezhető lakterünk. Még az sem zavaró, hogy a szobának nincsen oldalra néző ablaka, hanem csak a plafon közepén van kivágva "ablak", ami a takarítás után így is elég fényt enged be, szerencsére! 

Igazából 3 fős a szobánk, úgyhogy kedves ismerőseink lehet spórolni, most már el tudjuk szállásolni a vállalkozó kedvű egyéneket, akár 2-3 főt is! Bevett dolog is, hogy gyakran jönnek vendégek az egyes lakókhoz, két kritérium van csak. Az egyik, hogy ne zavarják az itt lakók nyugalmát, ne hangoskodjanak a vendégek, a másik pedig, hogy 1 hétre fejenként 8 font rezsiköltséget kell fizetniük. Itt a nagy lehetőség, "csak" a repjegyet és a költőpénzt kell összespórolni, szállást tudunk adni nektek! 

3. Ricu holnap megy próbanapra/próbaműszakra a Nando's-hoz, és nagyon reméljük, hogy sikerül neki! Amúgy miért ne sikerülne? :) Sajnos a Novotel Greenwichet úgy érzem elvetettük a részéről, mert nagyon messze van, nagyon rugalmas munkabeosztásban kellene dolgoznia, reggeltől akár késő estig is, és a Novotelesek azt sugallták, hogy közelebb kellene költöznünk a szállodához, hogy Ricu bármikor munkába hívható legyen! Ezt pedig még nem engedhetjük meg magunknak, hogy most egy újabb szállást keressünk, újabb kauciót, előleget fizessünk a jelenlegi helyzetünkben. Így kicsit szomorú szívvel, de le kell mondanunk róla. 

Röviden ezek az újdonságok történtek velünk az elmúlt napokban, holnap pedig jelentkezem, hogyan sikerült Ricu próbaműszakja a Nando's-nál!

Utolsó naplementénk az előző szobánk ablakából

Puszi mindenkinek! 

Apró örömök

Sziasztok!

Apró örömökről adhatok hírt, amik nekünk nagyon fontosak, és a szüleinket pedig megnyugvással tölthetik el!

Hétfőn megvolt mindkettőnk számára az NI interjú, a város egy másik részében egy munkaközvetítő irodában. Rengetegen voltak, a világ minden tájáról érkeztek rá az emberek – akik rajtunk kívül szintén munkát vállalni jöttek Londonba, vagy egy jobb élet reményében – és kb 20 percenként voltak az időpontok. Mi két különböző időpontot kaptunk, Ricu délben volt hivatalos, én fél 2-kor. Még korábban kaptunk mindketten egy-egy referenciaszámot, ezen kívül szükség volt még az útlevelünkre, a lakcímigazoló papírunkra, és meglepetésünkre Ricutól még elkérték az EU-s egészségügyi kártyáját, tőlem pedig a magyar adókártyámat.

Miután beregisztráltunk, fel kellett menni az első emeletre, ahol 10-nél is több ügyintéző dolgozott az asztala mögött, középen pedig várakoztak a bevándorlók. A regisztrációnál kaptunk egy-egy sorszámot, ez alapján hívtak minket az egyes ügyintézők. A beszélgetésnél pedig megkérdezték, hogy miért jöttünk Angliába, hol lakunk, a születési dátumunkat, van-e már bankszámlánk, és még hasonló fontos kérdéseket tettek fel. Mindketten megfeleltünk rajta, aláírtuk a papírokat, visszakaptuk az útlevelünket, és az interjú eredményeként 2-4 héten belül várhatjuk postán az NI kártyáinkat.

Camden Town, ahol az NI interjú volt

Fontos volt, hogy az interjút minél előbb el tudjuk intézni, mert a munkakeresésnél is már jó pontnak számított, ha legalább azt tudtad mondani a menedzsernek, hogy van rá időpontod. Megnyugodtunk, bár a hét elején kicsit el voltunk szontyolodva, mert semmi eredményét nem láttuk a leadott önéletrajzoknak, nem kaptunk hívást sehonnan. Nyilván, hétvégén a menedzserek nagy többsége nem dolgozik, ezért az önéletrajzaink csak hétfőn kerültek a megfelelő személyek kezeibe. Ennek eredményeként Ricut 2 interjúra is behívták, egy „gyorsétterembe”, amit Nando’s-nak hívnak, és a Novotel Grenwich-be is! Az interjú a Nando’s-ban ma délután volt, egy rövid elbeszélgetés, ami jól sikerült, így pénteken Ricu mehet egy próbanapra! Belinkelem a Nando's Restaurant honlapját, hátha vki ismerkedni szeretne vele! 

/http://www.nandos.co.uk/

 A Novotel-es interjú holnap lesz, csak egyetlen szépséghibája van, hogy nagyon messzire esik attól, ahol most lakunk… A város másik fele, és vagy 3 óra lenne csak az odaút… Hát, majd meglátjuk, hogy mit tudnak mondani, esetleg megoldást találni erre a problémára.

Én pedig nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ma reggel kerestek az egyik Costától! Magyar az üzletvezető, amit előnynek és hátránynak is érzek, de én kapásból holnap próbanapra megyek, és a magyar lány szinte ujjongott örömében, amikor megtudta, hogy barista maestro vagyok! Úgyhogy előfordulhat, hogy egyből maestroként kezdek, mert állítólag nagy szükségük van emberre!

A telefonhívás után leesett a nagy kő, rettenetesen megkönnyebbültem, Ricu is, mert egészen idáig a bizonytalanban voltunk. Borzasztó érzés volt, hogy tudtad, hogy te kvázi mindent megtettél azért, hogy munkát találj, de pont hétvégére estek ezek a napok, és ezért nem jelentkezett nálad senki.

Mindezek örömére megengedtünk magunknak egy kis flancot: vettünk sört és csokit, egyelőre mi így ünneplünk! Igyekszünk meghúzni magunkat addig, amíg nincsen munkánk, így ezek a dolgok, valamint a gyümölcsök, gyümölcslevek, kávé, Cola, műzli, joghurt, mind-mind luxusnak számítanak… Sohase gondoltam volna, hogy egyszer lesz olyan dolog, ami számomra nagyon fontos, de most már nem tudom elképzelni a reggeleket kávé nélkül!

Remélem sikerült megnyugtatnom az aggódó szülőket, testvéreket és barátokat, örüljetek velünk!

Puszi mindenkinek

Első benyomások

Aki még esetleg nem tudná, kicsi Noncsi és kicsi Ricu feladta az otthoni életét, hogy szerencsét próbáljon a Nagy Londonban. Ennek a bemutatására jött létre ez a blog, hogy aki szeretné, nyomon tudja követni a velünk történő eseményeket.

 Egy borongós, esős csütörtök hajnalon szálltunk fel a repülőre, hogy magunk mögött hagyjuk Budapestet, a szeretteinket, családtagjainkat és barátainkat. Mondhatni igazán londoni időjárást hagytunk a hátunk mögött, hogy Lutonban és Londonban csodás, verőfényes napsütés várjon minket! Hirtelen nem is tudtuk, hogy jó helyen vagyunk-e. Végül gyorsan meggyőzött minket a fordított irányú közlekedés...

Nagyon könnyen megtaláltuk a transzferünket, gyorsan bepakoltunk, és elindultunk a szállásunk felé (halkan megjegyzem, meghirdetve nem így volt). A lényeg, h kaptunk egy szobát - amit persze először ki kellett takarítanunk - és a lakásba sok-sok lakótársat, ami sajnos a közös helységeken meg is látszik, de túlélünk! 

Azonban a környékkel meg vagyunk elégedve, vannak bevásárlási lehetőségek (Lidl, Tesco,Asda stb...), amit egyből ki is használtunk, mert elfelejtettünk venni átalakítót. Amúgy az egyik kedves lakótársunktól megtudtuk, hogy elég beszerezni egy kínai fa evőpálcikát, és máris tudjuk tölteni az elektromos kütyüket, laptopot, telefonokat, stb... :)

Sportrajongó ismerőseink biztos irigykedni fognak: a Wembley Stadiontól lakunk kb 5 perc sétára, és akkor sokat mondtam! :) Ennek köszönhetően ma végig éltük az FA-kupa döntőt a szurkolókkal, annyian voltak az utcán, mintha fesztiválon lettünk volna, az amúgy csendes környéken! Szinte hömpölyögtek az emberek a stadion felé!

Nagy szerencsénkre az egyik kedves lakótársunk elintézte, hogy minél hamarabb kérjenek interjú időpontot az NI számhoz (a kinti TB és adószám) nekünk, így hétfőn már meg is lesz az interjúnk. Nagyon örülünk, hogy ilyen hamar kaptunk időpontot rá, mert úgy tapasztaltuk, hogy a munkakeresés során előnyünk származik belőle! Igaz, a végleges kártyát csak hetekkel később fogjuk megkapni postán keresztül, de az már mellékes.

Csütörtök délután, az érkezés napján éppen csak annyi energiánk volt, hogy kitakarítsunk, és a környéket kicsit bejárjuk, úgyhogy a tényleges munkakeresés pénteken kezdődött meg. Megvettük mi is az Oyster Cardot, ami egy plasztik kártya, és fel lehet rá tölteni a különböző buszjegyek, bérletek árait. Alkalmazása nagyon egyszerű, amikor felszáll az ember az egyik piros emeletes vagy egyszintes buszra, le kell csipogtatni a sofőr fülkéje mellett. Ezek után pénteken a nyakunkba vettük a várost, buszra ültünk, és beutaztunk egészen a Trafalgar Square-ig! Kicsit várost is néztünk, amennyit láttunk, az alapján nekem tetszik London belvárosa, nagyon szép! Hihetetlen, hogy mennyi ember nyüzsög az utcákon, turista és helybéli szintén, már-már túl sok is! Lesétáltunk a Temzéhez is, láttuk a London Eye-t, és távolról a Parlament épületét is. Kezdésnek ennyi éppen elég volt! :)

A külvárosok mint kis városok a városon belül, a buszok lakóövezetek kis utcái között kacskaringóznak, néha beérnek egy-egy főutcára, ami tele van zsúfolva különböző nemzetiségek mindenes boltjaival. Nagyon érdekes. Rengeteg nemzetiség mozog az utcákon, nem vagyok benne egyáltalán biztos, h igazi angollal találkoztunk-e már! :) Egyenlőre nem érzem azt, hogy zavarna a sok nemzetiség, inkább érdeklődve szemlélem őket, hiszen otthon más a helyzet. Sőt, valamilyen furcsa oknál fogva teljesen felszabadultnak érzem magam, hiszen annyi különböző ember él egymás mellett, és mind elfogadják egymást (látszólag)! Megkockáztatom, hogy nekem tetszik London és a hangulata! :)

Remélem a jövőben is tetszeni fog a város, és lassan az álláskeresés eredményeiről számolhatok be nektek!

Puszi mindenkinek!