Első benyomások

Aki még esetleg nem tudná, kicsi Noncsi és kicsi Ricu feladta az otthoni életét, hogy szerencsét próbáljon a Nagy Londonban. Ennek a bemutatására jött létre ez a blog, hogy aki szeretné, nyomon tudja követni a velünk történő eseményeket.

 Egy borongós, esős csütörtök hajnalon szálltunk fel a repülőre, hogy magunk mögött hagyjuk Budapestet, a szeretteinket, családtagjainkat és barátainkat. Mondhatni igazán londoni időjárást hagytunk a hátunk mögött, hogy Lutonban és Londonban csodás, verőfényes napsütés várjon minket! Hirtelen nem is tudtuk, hogy jó helyen vagyunk-e. Végül gyorsan meggyőzött minket a fordított irányú közlekedés...

Nagyon könnyen megtaláltuk a transzferünket, gyorsan bepakoltunk, és elindultunk a szállásunk felé (halkan megjegyzem, meghirdetve nem így volt). A lényeg, h kaptunk egy szobát - amit persze először ki kellett takarítanunk - és a lakásba sok-sok lakótársat, ami sajnos a közös helységeken meg is látszik, de túlélünk! 

Azonban a környékkel meg vagyunk elégedve, vannak bevásárlási lehetőségek (Lidl, Tesco,Asda stb...), amit egyből ki is használtunk, mert elfelejtettünk venni átalakítót. Amúgy az egyik kedves lakótársunktól megtudtuk, hogy elég beszerezni egy kínai fa evőpálcikát, és máris tudjuk tölteni az elektromos kütyüket, laptopot, telefonokat, stb... :)

Sportrajongó ismerőseink biztos irigykedni fognak: a Wembley Stadiontól lakunk kb 5 perc sétára, és akkor sokat mondtam! :) Ennek köszönhetően ma végig éltük az FA-kupa döntőt a szurkolókkal, annyian voltak az utcán, mintha fesztiválon lettünk volna, az amúgy csendes környéken! Szinte hömpölyögtek az emberek a stadion felé!

Nagy szerencsénkre az egyik kedves lakótársunk elintézte, hogy minél hamarabb kérjenek interjú időpontot az NI számhoz (a kinti TB és adószám) nekünk, így hétfőn már meg is lesz az interjúnk. Nagyon örülünk, hogy ilyen hamar kaptunk időpontot rá, mert úgy tapasztaltuk, hogy a munkakeresés során előnyünk származik belőle! Igaz, a végleges kártyát csak hetekkel később fogjuk megkapni postán keresztül, de az már mellékes.

Csütörtök délután, az érkezés napján éppen csak annyi energiánk volt, hogy kitakarítsunk, és a környéket kicsit bejárjuk, úgyhogy a tényleges munkakeresés pénteken kezdődött meg. Megvettük mi is az Oyster Cardot, ami egy plasztik kártya, és fel lehet rá tölteni a különböző buszjegyek, bérletek árait. Alkalmazása nagyon egyszerű, amikor felszáll az ember az egyik piros emeletes vagy egyszintes buszra, le kell csipogtatni a sofőr fülkéje mellett. Ezek után pénteken a nyakunkba vettük a várost, buszra ültünk, és beutaztunk egészen a Trafalgar Square-ig! Kicsit várost is néztünk, amennyit láttunk, az alapján nekem tetszik London belvárosa, nagyon szép! Hihetetlen, hogy mennyi ember nyüzsög az utcákon, turista és helybéli szintén, már-már túl sok is! Lesétáltunk a Temzéhez is, láttuk a London Eye-t, és távolról a Parlament épületét is. Kezdésnek ennyi éppen elég volt! :)

A külvárosok mint kis városok a városon belül, a buszok lakóövezetek kis utcái között kacskaringóznak, néha beérnek egy-egy főutcára, ami tele van zsúfolva különböző nemzetiségek mindenes boltjaival. Nagyon érdekes. Rengeteg nemzetiség mozog az utcákon, nem vagyok benne egyáltalán biztos, h igazi angollal találkoztunk-e már! :) Egyenlőre nem érzem azt, hogy zavarna a sok nemzetiség, inkább érdeklődve szemlélem őket, hiszen otthon más a helyzet. Sőt, valamilyen furcsa oknál fogva teljesen felszabadultnak érzem magam, hiszen annyi különböző ember él egymás mellett, és mind elfogadják egymást (látszólag)! Megkockáztatom, hogy nekem tetszik London és a hangulata! :)

Remélem a jövőben is tetszeni fog a város, és lassan az álláskeresés eredményeiről számolhatok be nektek!

Puszi mindenkinek!