Sziasztok!
Apró örömökről adhatok hírt, amik nekünk nagyon fontosak, és
a szüleinket pedig megnyugvással tölthetik el!
Hétfőn megvolt mindkettőnk számára az NI interjú, a város
egy másik részében egy munkaközvetítő irodában. Rengetegen voltak, a világ
minden tájáról érkeztek rá az emberek – akik rajtunk kívül szintén munkát
vállalni jöttek Londonba, vagy egy jobb élet reményében – és kb 20 percenként
voltak az időpontok. Mi két különböző időpontot kaptunk, Ricu délben volt
hivatalos, én fél 2-kor. Még korábban kaptunk mindketten egy-egy
referenciaszámot, ezen kívül szükség volt még az útlevelünkre, a lakcímigazoló
papírunkra, és meglepetésünkre Ricutól még elkérték az EU-s egészségügyi
kártyáját, tőlem pedig a magyar adókártyámat.
Miután beregisztráltunk, fel kellett menni az első emeletre,
ahol 10-nél is több ügyintéző dolgozott az asztala mögött, középen pedig
várakoztak a bevándorlók. A regisztrációnál kaptunk egy-egy sorszámot, ez
alapján hívtak minket az egyes ügyintézők. A beszélgetésnél pedig megkérdezték,
hogy miért jöttünk Angliába, hol lakunk, a születési dátumunkat, van-e már
bankszámlánk, és még hasonló fontos kérdéseket tettek fel. Mindketten megfeleltünk
rajta, aláírtuk a papírokat, visszakaptuk az útlevelünket, és az interjú
eredményeként 2-4 héten belül várhatjuk postán az NI kártyáinkat.
![]() |
Camden Town, ahol az NI interjú volt |
Fontos volt, hogy az interjút minél előbb el tudjuk intézni,
mert a munkakeresésnél is már jó pontnak számított, ha legalább azt tudtad
mondani a menedzsernek, hogy van rá időpontod. Megnyugodtunk, bár a hét elején
kicsit el voltunk szontyolodva, mert semmi eredményét nem láttuk a leadott
önéletrajzoknak, nem kaptunk hívást sehonnan. Nyilván, hétvégén a menedzserek
nagy többsége nem dolgozik, ezért az önéletrajzaink csak hétfőn kerültek a
megfelelő személyek kezeibe. Ennek eredményeként Ricut 2 interjúra is behívták,
egy „gyorsétterembe”, amit Nando’s-nak hívnak, és a Novotel Grenwich-be is! Az
interjú a Nando’s-ban ma délután volt, egy rövid elbeszélgetés, ami jól
sikerült, így pénteken Ricu mehet egy próbanapra! Belinkelem a Nando's Restaurant honlapját, hátha vki ismerkedni szeretne vele!
A Novotel-es interjú holnap
lesz, csak egyetlen szépséghibája van, hogy nagyon messzire esik attól, ahol
most lakunk… A város másik fele, és vagy 3 óra lenne csak az odaút… Hát, majd
meglátjuk, hogy mit tudnak mondani, esetleg megoldást találni erre a
problémára.
Én pedig nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ma
reggel kerestek az egyik Costától! Magyar az üzletvezető, amit előnynek és
hátránynak is érzek, de én kapásból holnap próbanapra megyek, és a magyar lány
szinte ujjongott örömében, amikor megtudta, hogy barista maestro vagyok!
Úgyhogy előfordulhat, hogy egyből maestroként kezdek, mert állítólag nagy
szükségük van emberre!
A telefonhívás után leesett a nagy kő, rettenetesen
megkönnyebbültem, Ricu is, mert egészen idáig a bizonytalanban voltunk.
Borzasztó érzés volt, hogy tudtad, hogy te kvázi mindent megtettél azért, hogy
munkát találj, de pont hétvégére estek ezek a napok, és ezért nem jelentkezett
nálad senki.
Mindezek örömére megengedtünk magunknak egy kis flancot:
vettünk sört és csokit, egyelőre mi így ünneplünk! Igyekszünk meghúzni magunkat
addig, amíg nincsen munkánk, így ezek a dolgok, valamint a gyümölcsök,
gyümölcslevek, kávé, Cola, műzli, joghurt, mind-mind luxusnak számítanak…
Sohase gondoltam volna, hogy egyszer lesz olyan dolog, ami számomra nagyon
fontos, de most már nem tudom elképzelni a reggeleket kávé nélkül!
Remélem sikerült megnyugtatnom az aggódó szülőket,
testvéreket és barátokat, örüljetek velünk!
Puszi mindenkinek
Hát ezek nem is apró örömök! Nagyon profik vagytok, drukkolunk, és örülünk nektek!!!ancsa
VálaszTörlésHajrá, hajrá! Jók a képek!
VálaszTörlésEzek bizony nem apró dolgok, és egy sikeres rajt előjelének látszanak! :) Szurkolódunk, szurkolódunk...
VálaszTörlésKöszönjük mindenkinek! :)
VálaszTörlés