Luxus

Sziasztok!

A napokban került szóba a luxus kérdése, hogy mi számít nekünk luxusnak. Első hallásra összenéztünk Ricuval, mert bizony hirtelen nem tudtunk mit rávágni, hogy miről mondtunk le Londonban.

Elkezdtük szépen sorjában venni a dolgokat: kaja. Amióta mindkettőnknek van állása, nem feltétlenül spórolunk rajta. Megvesszük azt, ami jól esik - gyümölcs, joghurt, édesség, alkohol -, igyekszünk amennyire lehet, változatosan étkezni. Persze azért figyelembe vesszük az árakat is, figyelünk rá, hogy ne a legdrágább élelmiszert vegyük le a polcról! :)

Tisztálkodás, kozmetikumok. Ebben a kategóriában is, amire szükségünk van, megvesszük. A termékek legnagyobb részét az 1 fontos boltokból szerezzük be, amik megfelelnek az otthoni pár százas, kínai boltoknak. Amiben úgy érzem, hogy szükségem van minőségibb termékre, akkor elmegyek a drogériába, de szerencsére ez nem olyan gyakori.

Ruházkodás. Nálam egy sarkalatos kérdés. :) Az a döntés született, hogy kaptam egy havi limitet, amit arra költök, amire szeretnék. :) Hurrá! :) Azért az első németországi fizetés óta én is józanabb lettem, próbálom megfontolni előre, hogy mire van szükségem, és csak azt beszerezni. Többnyire. Na, mert azért néha becsúszik egy "szerelem első látásra" darab. :)

Programok. Egyenlőre nem vet fel minket a közös szabadnapok száma, ezért ha úgy van kedvünk, elmegyünk egy-egy belépős helyre is. Vagy megiszunk egy-egy italt egy pubban. Vagy beülünk vízipipázni. Nem szórjuk ész nélkül a pénzt, de igenis szeretnénk jól is érezni magunkat. :) Az ésszerűség határain belül. :)

Most akkor mondhatnátok, hogy nem is mondtunk le semmiről, hiszen nem kell nélkülöznünk szerencsére. Egy valami azért mégis akad. Amit egyenlőre nem engedhetünk meg magunknak. Ez pedig a magánszféránk, a saját kis világunk, mondhatjuk lakásunk, amit nem kell megosztani másokkal. Hogy csak magunk legyünk, édes kettesben. Mert itt bizony közös a konyha, közös a zuhanyzó, közös a wc. Csak a szobánk az, ami a miénk, kettőnké. Az pedig elég kevés több mint egy évnyi együttlakás, albérlet után. Ahol egy egész lakás volt a miénk, teraszostul. Milyen jó is volt az! :) Bármikor ki lehetett ülni a teraszra, olvasgatni, beszélgetni, iszogatni! Milyen szép is volt a tavalyi nyár! :) Hát ez az, ami hiányzik innen nekünk. 

Egyenlőre most ezt engedhetjük meg magunknak, de reméljük később tudunk ezen változtatni. Hiszen még mindig csak 2 hónapja vagyunk Londonban! Szépen dolgozunk mindketten, és idővel majd talán lecseréljük ezt a helyet egy stúdiólakásra, ahol csak mi leszünk, édes kettesben. :) 

Puszi mindenkinek!