Instalondon III.

Sziasztok!

Mára egy gyors képes összefoglalóval készültem nektek! Nekem úgy tűnik, hogy kevesebb képet raktam fel Instagramra, mint korábban. Abból az okból kifolyólag, hogy igyekszem olyan képeket készíteni, és megosztani, amelyeknek van tényleges értelme és jelentése számomra! Nem pedig mindent lefényképezni, ami a kezem ügyébe kerül! Nem tudom, hogy ez mennyire fog látszódni a mostani bejegyzésen, de majd eldöntitek! ;) 

Puszi mindenkinek!

Egy rövidebb nyári délelőtt :)

Kedvenc házaim Ealing Commonban

Drámai fekete felhő felettünk, az utca végében pedig már süt a nap! 

Voltunk újra vízipipázni. 

Hátam mögött a Wembley.

Home <3

Szülinapi ajándék részlet Ricumtól! <3

Voltunk futni 1.

Voltunk futni 2.

Szülinapi ajándék a Costásoktól. :)

Amiért hálás vagyok az életemben és egy-egy napon.

Elfogyasztottuk a Nando's kupont, amit Ricu kapott a belépéskor. :)

Nando's vacsi - részlet. 

Lengyel csokoládé Alextől, a lengyel kolléganőmtől. :)

Natural History Museum belseje, gyönyörű!

Elolvastam az első regényt angolul!

Notting Hill Carneval

Sziasztok!

Beköszöntött az esős, nyirkos ősz... Hideg még nincsen, de az utóbbi napokban nem sok napfényt láttunk. :( Ez azért is szomorú, mert hétfőn egy szabadtéri programot terveztünk be: a notting hill-i karnevált. Egész nap esett az eső, elég lehangoló volt, de amikor Ricu hazaért a munkából, mégis úgy döntöttünk, hogy elnézünk a programra. Felkészültünk viszonylag esőbiztos cipőkkel és ruhákkal, esernyőkkel, és elindultunk.

A karnevál tulajdonképpen egy karibi fesztivál, amit minden évben megrendeznek London Notting Hill negyedében. A legnépszerűbb része, amikor karibi zenekarok, énekesek és táncosok felvonulnak az utcákon, mindezt mozgó kamionok segítségével. Az időjárás ugyan nem kedvezett nekik, ennek ellenére volt pár táncos, aki felvette a karibi fellépőruhát (amit inkább fellépő bikininek lehetne nevezni). Nagyon érdekes volt látni az egészet, én eleinte nem tudtam átérezni a hangulatot, nagyon távolinak tűnt számomra! Aztán pár cider után sikerült nekem is feloldódnom, Ricunak már az elejétől fogva nagyon tetszett az egész program (az esőt leszámítva)!

Az egyik mozgó színpad. :)

Bizony, még a "teraszon" is táncoltak! 

Fogtuk magunkat, és mi is elindultunk a kamionok után, haladtunk az emberekkel együtt, előre. Mindig újabb és újabb mozgó színpadot értünk el, és mindenhol más zenét játszottak. Ami néha zavaró volt, ha két autó túl közel került egymáshoz. Ebben az esetben összekeveredtek a zeneszámok, és egyiket sem lehetett élvezni igazán. Egy 2-3 órán keresztül sétáltunk az utcákon mi is, haladva az útvonalon, amiről nem tudtunk. Mintha teljesen más világba csöppentünk volna: az emberek 80-90%-a néger volt, csak elvétve lehetett fehér emberrel találkozni. Szólt a karibi muzsika, és bizony egyes utcasarkokon átható fűszag terjengett. Mindezekkel szöges ellentétben állt a környék és a lakóházak, amelyek inkább egy elegánsabb és rendezett környék képét sejtették.

Szerettünk volna kipróbálni 1-2 ételkülönlegességet is, de nem sikerült sajnos. Az esőben nem találtunk a térségre kifejezetten jellemző ételt kínáló büfést, így be kellett érnünk egy hamburgerrel. Ami még így is nagyon jól esett mindkettőnknek, mert már farkaséhesek voltunk! A gyors falatozás után már nem sokáig maradtunk, elindultunk a tömeggel együtt a kifelé vezető úton, ahol egy 20-25 perces séta után elértünk egy metrómegállóhoz, ahonnan hazajutottunk Wembley-be!

A neve alapján (karnevál) sokkal színesebbnek képzeltem volna, mint amilyen volt. Lehet, hogy csak nem voltunk szerencsések, és az eső elmosta a színeket, de nekem inkább olyan érzésem volt, mint amikor otthon fesztiválozni voltunk. Nem tudom, hogy mennyire lehet átérezni majd azon a pár fényképen, amit készítettünk, de ígéretemhez híven berakom őket ide. :)
Elnézést a képek rosszabb minőségéért, mozgás és eső mellett nehezebb volt fotózni! Remélem azért így is élvezhetőek!

Nem idevágó a hír, de szeretném megosztani Veletek: tegnap volt meetingem a Costában, ahol a kis csapat megszavazta, hogy járhatok én is az angol tanfolyamra! :) Úgyhogy a holnapi program délelőtt a beiratkozás lesz, utána pedig a jövő héttől kezdve közösen tudjuk látogatni a kurzust Ricuval! :)

Puszi mindenkinek!

Natural History Museum

Sziasztok!

Ricu telefonja kicsit szórakozik vele, pár napja ugyanis nem ismerte fel a mobil a benne lévő SD kártyát. Emiatt mindent újra fel kellett telepíteni, de sajnos ez azzal járt, hogy elvesztettünk mindent a kártyáról, többek között a csütörtökön a Természettudományi Múzeumban készült képeket is... :(

Az angoloknak is furcsa, de itt már teljesen őszi időjárás van. Megkérdeztem többeket, tavaly augusztusban még nagyon szép nyári meleg volt. Szerencsére még nem esik az eső, de még ha süt is a nap, hideg szél párosul mellé. Így a hőmérséklet olyan 20 fok körüli. Ez okból kifolyólag a közös csütörtöki szabadnapra inkább benti programot szerveztünk magunknak. A választásunk a Természettudományi Múzeumra esett, amely szintén ingyenesen látogatható.

Az aluljáróból feljőve egy nagyon szép épület tárult elénk, ami akár egy régi egyetemnek is beillett volna. Azonban nagyon meglepődtünk, hogy ez a múzeum, mert szerintem egyikünk se ilyen épületre számított. A tetejét vízköpők díszítették, a falakon pedig különböző állatminták sorakoztak felváltva. Az ingyenes belépésnek is megvannak az előnyei, akárcsak a hátrányai is: sikerült az iskolai szünet alatt ellátogatnunk ide, ezért turistákkal és családokkal teli sor várt ránk. Szerencsénkre egész gyorsan haladt a beléptetés, így kevesebb, mint fél óra alatt bejutottunk az épületbe. Ott várt ránk a második meglepetés, mintha egy templombelsőbe léptünk volna. A templomokra jellemző hosszúkás lekerekített ablakokkal, és színes üvegekkel volt díszítve a központi terme. Nem győztünk hova nézni, annyira szép volt. :) Miután túl voltunk az első ámulaton, megkérdeztük, hogy mely kiállítások ingyenesek, melyeket tudjuk megnézni. Igazából két időszaki kiállítást leszámítva mindenhová be lehet menni. Mi végül is eljutottunk a rovarok, emlősök termébe, a Naprendszer és a bolygók termébe, megtekintettük a földrengéseket és vulkánokat bemutatókat, és legvégül sorba álltunk a dinoszaurusz kiállításhoz. Ide vártak a legtöbben, kíváncsiak voltunk mennyire élethűek, mennyire éri meg a várakozás. Érdekes volt, sok mindent bemutattak, érthetően tagolták a tudnivalókat, hogy a gyerekek is könnyen megérthessék és tanulhassanak belőle. Mindkettőnknek ugyanaz volt a véleménye, hogy egy nagyon jó program, de pénzt nem nagyon adtunk volna ki érte.

Kellemes nap volt, 3-4 órát eltöltöttünk a múzeumban, előtte kávéztunk egyet az épület mellett a ragyogó napsütésben, utána pedig finomat vacsoráztunk a szobánkban. :)

Ekkor már csak negyed órára voltunk a bejárattól!

Nemsokára újra jelentkezek, mert ma voltunk a Nothing Hill-i karneválon, amiről szintén beszámolóval készülök! :)

Puszi mindenkinek!

Nyelv iskola

Sziasztok!

Azt hiszem, hogy Ricuval mindketten türelmetlenek vagyunk. :) A nyelvi fejlődés szempontjából. Ő is, én én is azt érezzük, hogy a naponta 1-2-3-4 új szó megjegyzése kevés, hogy túl lassan tanulunk. Ugyanakkor ha jobban belegondolok, hogy 3 hónap alatt is mennyit javult az angol nyelvismeretünk? :) Jobban összeállnak a hallott mondatok, könnyebben értelmezzük őket, legyen szó közvetlen vagy telefonos beszélgetésről, és a már megtanult szavakból gyorsabban képezünk mondatokat.

Szóval nincs okunk a panaszra, és szépen haladunk, de megpróbálunk még több lehetőséget kihasználni az angol nyelv elsajátítására. Ezért elmentünk a lakótársainktól ajánlott nyelviskola próbaórájára. Először felmérték, hogy hol tartunk, utána pedig ajánlottak egy csoportot, aminek az órájára beülhettünk. Megnézhettük, megtapasztalhattuk, hogy mennyire tetszik nekünk. Mivel jó élménynek találtuk, ezért Ricu már be is iratkozott a tanfolyamra, nekem még meg kell beszélnem a Costában, hogy támogatják-e. Szerencsére Ricunál elég pozitívan álltak hozzá, reggeli műszakra fogják osztani a kurzus napjain, vagy megkapja szabadnapnak, hogy tudjon pihenni. 

A tanfolyam 4 hónapig tart, heti 2 alkalommal tartják. Lehet hiányozni, mert a 4 hónap letelte után is bepótolhatóak az órák. Nem konkrét tananyagot követ a tanárnő, így nem jelent problémát az óra kihagyása, és majdani pótlása, és maximum 6 hónap alatt kell befejezni. Még biztosat nem tudunk róla, de azt mondják, hogy a tanfolyamot vizsgával zárják, amiről bizonyítványt is kap az ember, amit értékelni szoktak a munkaadók. :) Ricu már elkezdte, 2 órán volt eddig, de csak jókat tud mesélni róla. Egy órára már én is ellátogattam, nekem is tetszett, ezért nagyon remélem, hogy minél előbb tudok csatlakozni hozzájuk! :)

Nem a nyelviskolához kapcsolódóan, hanem a hazalátogatáshoz: Az egy hét vakáció alatt befizettünk egy 3 napos 2 éjszakás wellness kikapcsolódásra Gyulán, amit október 13-14-15-re le is foglaltunk. Ez hétfő-kedd-szerdai napra esik. Jó lesz egy kicsit kiszakadni a megszokottból, és ténylegesen pihenni, relaxálni. Úgyhogy ennek tudatában kell nekünk is szervezni az otthoni napjainkat, hogy mindenkire jusson egy kis időnk! :) Már nagyon várjuk, hogy láthassunk Titeket, reméljük gyorsan eltelik az idő októberig! :)

Puszi mindenkinek!

Home

Sziasztok!

Kicsit eltűntem/eltűntünk az utóbbi időben a blogról... Munkával telnek a napjaink, és az esetek nagy többségében sajnos most váltásban dolgozunk. :( Hol egyikünk megy nyitni, akkor a másikunk zár, vagy pont fordítva. Így közös programokra nem sok esély van, csak együtt alvásra maximum. 

Szorgalmasan járunk a fittness terembe úszni és futni, és ma kivételesen együtt tudtunk elmenni! :) Jól esik kikapcsolódni egyedül is, de azért sokat jelent, ha ott van mellettünk a másik. A kevés együtt töltött időnket  mindig próbáljuk minőségien eltölteni, hogy jobban érezzük magunkat. Mindig jön a kérdés, hogy megszoktuk-e már a kinti létet, hogy tetszik kint, stb. Így lassan 3 hónap után azt mondom, hogy igen, hozzászoktunk, a szobához, az emberekhez, a nyelvhez, a környezethez, a munkánkhoz. Azonban még hiányzott valami, hogy otthonunknak is érezzük a mostani helyünket. Ne csak egy üres szoba legyen, tele a holmijainkkal, hanem tényleg azt érezzük a belépéskor, hogy hazaérünk. Ezért egyik utam során az egy fontos boltban felfedeztem a dekorációk között egy szív alakú falra akasztható tárgyat a közepében Home felirattal. Nem volt kérdés, hogy hazahozom, és rögtön fel is helyeztem az ajtóval szemben, hogy a belépéskor ezt lássuk. Igaz, kis apróság, és nem sokat változtat a szobánk összképén, de mégis óriási jelentése van. :) Nem állítom, hogy ennek hatására kényelmesebben érezzük magunkat itt, de legalább mosolyt csal az arcunkra, amikor megpillantjuk. :) 

Végezetül pedig szeretném egy jó hírrel zárni a bejegyzést. Aki még nem értesült róla, ide is leírom: október 8-a és 16-a között hazalátogatunk, hogy a szeretteinkkel és barátainkkal tölthessünk egy kis időt! 

Puszi mindenkinek!

Kirándulás a tengerparthoz

Sziasztok! 

15 perc alatt 0,80 mérföldet futottam és 72 kalóriát égettem el. Ma voltam először futni a Livingwell Health Clubban. Évek óta nem szántam rá magam erre a mozgásformára, és nem is vonzott különösebben, de amióta tornázom otthon, valami megváltozott bennem. Elkezdett motoszkálni az agyamban, hogy jól esne kocogni egy kicsit. Most, hogy van a havi bérletünk, adott a lehetőség, ki is használtam. Ez még csak a kezdet, remélem fogok még fejlődni, ha rendszeres időközönként látogatni fogom a futópadot. :) 

Július utolsó napján leutaztunk Brighton-ba, hogy kicsit mi is kiélvezzük az angliai nyarat. :) Vonattal alig egy óra alatt el is értük a várost, ami igazi üdülőközpont, rengeteg turistával. Mivel szép volt az idő, az első utunk a strandra vezetett! Igazából nem lehetett eltéveszteni, ahogy kijöttünk a pályaudvarról a vele szemben lévő utca egyenesen a tengerpartig ért. Gyönyörű volt látni a tengert (vagy inkább már óceánt?), pár kilométer hosszan kavicsos partot találtunk, ami felett sirályok köröztek. Kerestünk magunknak egy megfelelő helyet, és 2-3 órára átadtuk magunkat az önfeledt napozásnak és pihenésnek. Szerencsénk volt, majdnem végig sütött a nap, így az erős szelet annyira nem éreztük hidegnek. Ricu volt olyan bátor, hogy megmártózott a vízben, és úszott egy keveset, én csak térdig merészkedtem a hideg tengerbe. :)

brighton-i pályaudvar

Miután kistrandoltuk magunkat, megkóstoltuk végre-valahára a fish and chipset. Igazából bundában sült hal, és sült krumpli, na de azért csak ki kellett már próbálni! :) Nagyon jól esett mindkettőnknek, és jól lakottan indultunk el felfedezni a várost. A tengerparti sétányt két oldalról különböző étkezdék, fagyizók, parti árusok, és kisebb galériák szegélyezték, ahol nagyon látványos, és mégis egyszerű képeket találtunk. Még az is lehet, hogy ha majd úgy döntünk később, hogy itt hagyjuk Angliát, onnan hozunk magunknak szuvenírt. :) A part nagy része két móló közé esik, amelyből az egyik csak egy maradvány. Viszont a másikon egy konkrét vidámparkot, vásári forgatagot üzemeltetnek. :) Nagyon érdekes volt, ki lehetett sétálni egészen a végéig, ahonnan visszanézve meg lehetett figyelni a várost. A turisták ellenére volt valami nyugalmat árasztó a helyen, jó volt kiszabadulni Londonból, ha csak egy napra is. Már lemenőben volt a Nap, így a sugarak aranyló fénnyel törtek meg a hullámokon, mint megannyi gyémánt. Csodálatos volt látni, bárcsak le tudtam volna fényképezni Nektek!

Fish and chips

Just married. :)

A városközpont egységes, hangulatos kis utcákból áll, különböző kis butikok, kézműves boltok, fagyizók, pékségek, éttermek és pubok várják, hogy felfedezzék őket a járókelők. Igazán jól éreztük magunkat, kicsit Szentendréhez és Eckernfördéhez tudtuk hasonlítani Brightont. A napot végül a The White Rabbit nevű pubban zártuk, ahol Ricu kipróbálta a Guinness sört, én pedig Sussex megye első számú kedvencét, a Harvey's-t. Legalábbis ezzel reklámozták. :) Ízletesek voltak, Ricué lágyabb és krémesebb, az enyém inkább gyümölcsösebb volt.

Royal Pavilion

Nagyon tetszett mindkettőnknek Brighton, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára voltunk a tengerparti városban! Szívesen visszamennék bármelyik évszakban, hogy élvezzem az utcák és a boltok hangulatát. :) 

A hazaút nem érdemel említést, már csak azért sem, mert több vonatot is töröltek, és késleltettek, többek között a miénket is. Ebből kifolyólag 2 órát kellett várnunk a brightoni pályaudvaron, mire visszaindulhattunk Londonba.

Bízom benne, hogy a képek segítségével sikerül átadnom egy kicsit a város hangulatából! 

Puszi mindenkinek!