Greenwich

Sziasztok!

 

Elég tevékenyen telnek mostanság a napjaink, minden egyes percét igyekezzük kihasználni annak, hogy még Londonban vagyunk! Ebből kifolyólag pár hete ellátogattunk Greenwich városrészbe.

 

Szerencsére az időjárás nem hagyott cserben minket, a kirándulás teljes ideje alatt sütött nap. Ezért egy kicsit különlegesebb módját választottuk az utazásnak: sétahajóval mentünk a Parlamenttől Greenwich-ig a Temzén! Nagyon izgalmas volt látni, hogyan kanyarog a folyó, néha nem is tudtuk követni! A belvárost elhagyva a parton régi dokk házak sorakoztak, amiket a legtöbb esetben lakásokká alakítottak, vagy a földszinten pubokat hoztak létre.

 

Ricu felfedezni vélte "mini Dubai-t" a Canary Wharf képében, ahol a londoni pénzügyi világ központját találjuk és ahol minden bank képviselteti magát. Legalábbis a hajóból nézve magas felhőkarcolókat és modern épületeket láttunk.

 

A jegyünket úgy váltottuk ki, hogy elhajózhattunk vele egészen a londoni gátig, ami a várost védi az áradásoktól és a dagály okozta vízszintemelkedéstől. Hihetetlen volt látni, hogy mennyire távol van a centrumtól, és mégis milyen nagy a jelentősége!

 

A modern Canary Wharf és az O2 Aréna után Greenwich barátságos házacskái és zöldövezete kellemes érzéssel töltöttek el, jó volt sétálni az utcákon, és a parkokban. Megnéztük a helyi múzeumot; ahol még egy kis mókára is jutott időnk, sétáltunk a királyi palota épületei között; ami a Greenwich Egyetemnek ad otthont, felgyalogoltunk a Királyi Obszervatóriumhoz és még mókusokat is etettünk! :) Valamint a nap végén még egy órácskára benéztünk a Tengerészeti Múzeumba, így jóleső fáradtsággal ültünk fel a hajónkra, ami visszavitt minket Londonba.

 

 

 

 

 

Nagyon szép napot töltöttünk el Greenwichben, talán még nem is láttunk mindent, csak a kötelező dolgokat. Igazából ha beleférne az időnkbe, jó lenne visszamenni és bebarangolni az utcáit, de erre sajnos nem sok esély van. Remélem tetszenek a képek, és hamarosan jelentkezem a következő élménybeszámolóval!

 

Puszi mindenkinek!

Madame Tussauds Múzeuma

Sziasztok!

Lehetőség volt kombinált jegy vásárlására a London Eye-nál. Ami azt jelentette, hogy kedvezményesebben juthattunk hozzá egy másik nevezetesség belépőjéhez is, mint amennyibe került volna magában. 

A mi választásunk a Madame Tussauds Múzeumra esett, mert én nagyon kíváncsi voltam rá! Ezért az egyik szabadnapunkon, amikor nem volt olyan szép az idő, elindultunk, hogy megtekintsük a sztárok és híres emberek viasz hasonmásait!

A múzeum elején csak egy negatívumot tudtunk megjegyezni, hogy nem volt ruhatár... Ami jóval kényelmesebbé tette volna a nézelődést. A múzeum 7 vagy 8 teremből épül fel, és mindegyiknek megvan az adott témaköre. Persze, hogy hangulatosabbá tegyék, az egész azzal kezdődik, hogy a vendéget bevezetik egy régi hangulatú liftbe, és amikor megérkezik a kezdő szintre, a vörös szőnyegen találja magát villódzó fények közepette! Ezt követően természetesen a hollywoodi sztárok termében találjuk magunkat. Nagyon érdekes érzés, néha már ijesztő, hogy amikor a bábuval szemben állsz, szinte azt várod, hogy mikor mozdul meg. Döbbenetes! Ugyanakkor jó volt szembesülni a sztárok valós nagyságával.

A hírességeken kívül kaptak még termet a mozifilmek főhősei, a sportolók, (természetesen) az angol királyi család tagjai, a kultúra kiemelkedő alakjai, zenészek és a világ vezetői. Miután mindezekkel végeztünk, következett a Horror kamrája. Valóban olyan ijesztő, mint a neve! :) Engem ugyanis teljesen beparáztattak már az elején, mert ide kisebb csoportokban engedtek be. Amíg várakoztál, hallottad az előző csoport tagjainak a sikolyait, és a szervezők is ijesztgették a várakozókat. Az sem segített, hogy pont előttünk zárták le a kaput, így mi vezettük a csoportunkat. Nem egy hálás feladat elsőnek lenni, bár meg kell valljam, hagytam Ricut előre menni, és én csak szorosan a nyomában, a kezét fogva mentem végig a kamrán! Voltak különböző csapóajtók, levegőfújás, és élő emberek ijesztgetése is. Persze ahogy a szemünk hozzászokott a sötétséghez, ki lehetett venni, hogy hol állnak valódi emberek. A végén a terem közepén volt egy férfi, akit észrevettünk, és szinte számítottunk rá, hogy meg fog ijeszteni minket, de ő csak annyit csinált, hogy határozottan elindult felénk, majd megállt tőlünk pár centire! Hát ettől talán még jobban megijedtem, mintha kiáltott volna! 

Miután élve kijutottunk a Horror kamrájából, a lépcsőn felmenve a színfalak mögötti teremben találtuk magunkat, ahol elmesélték a múzeum történetét, és betekintést nyerhettünk abba, hogyan is készülnek a bábuk. Ezek után felülhettünk egy kisvasútra, ami a londoni életérzést hivatott átadni, és egészen I. Erzsébet uralkodásáig nyúlt vissza. Nekem az eleje még tetszett is, de a vége már kevésbé volt meggyőző.

A múzeum végén pedig jelenleg a Marvel szuperhősök kaptak helyet, egy 4D-s vetítéssel kiegészítve, ahol megint kaptunk vizet, levegőt, nyomkodást, csak hogy még életszerűbb legyen a kisfilm!

Nagyon örülök neki, hogy eljutottam ide, és nagyon élveztem az egész kiállítást, de annak még jobban, hogy Ricu is úgy ítélte meg a végén, hogy igazán megérte az árát a múzeum! Kellemes délutáni program volt, és kifejezetten szerencsések lehetünk, hogy hétköznap jutottunk el ide, mert így talán kevesebben voltak! Remélem tetszenek az ott készült képek, és kicsit irigykedtek ránk, hogy nekünk sikerült George Clooney-val is fényképet készítenünk! ;)

Puszi mindenkinek! 

Kilátás Londonra

Sziasztok!

Ahogy az előző bejegyzésem végén említettem, június elején átköltözünk Bristolba. Ezért az utolsó hónapban szeretnénk minden alkalmat megragadni, hogy bejárjuk a még meg nem látogatott helyeket Londonban! Így ültünk fel az egyik munkanapunk után a London Eye-ra!

Szerencsénk volt, aznap délután ragyogóan sütött a nap, és egy gyors határozás után megvettük a kombinált jegyeket a London Eye-ra az interneten keresztül. Ezek után következett egy ideg őrlő 20 perc-fél óra, mire visszaigazolták a vásárlásunkat, de szerencsére még épp időben megtörtént. Felültünk a metróra, és hipp-hopp megérkeztünk a kerékhez. 

A London Eye 2000 óta szolgálja ki a turistákat, és egészen 2006-ig a maga 135 méterével a világ legmagasabb kilátója volt! Ahogy közeledtünk felé a Westminster hídon keresztül, én abszolút nem éreztem át a nagyságát, nem volt az a sokkoló érzés, hogy: "Te jó ég, milyen hatalmas!" Persze, ahogy odaértünk az aljába, azért lehetett látni, hogy milyen nagy szerkezet is, de nekem nem volt meg az a wow-érzés. 

Gyorsan kiváltottuk a jegyeket a pénztárban, és beálltunk a sorba a London Eye kabinjaihoz. Meglepően flottul haladt, és nagyjából 10 perc várakozás után be is tudtunk szállni az egyik kapszulába, hogy aztán fél óra alatt tegyen velünk egy teljes kört. A kabin belsejében az égtájaknak megfelelően ki volt táblázva, hogy melyik irányban milyen épületeket fedezhetünk fel a bámészkodás közben. Szerencsések voltunk, mert szép, napos, tiszta időt fogtunk ki, ezért a nagyon távolban még a Wembley stadion karimáját is felfedeztük! Megpróbáltam lefényképezni, de sajnos a telefonom kamerája nem volt elég jó hozzá, és a készített képen nem látszik semmi. Miután körbeért a kerék, még volt lehetőségünk bemenni egy 4D-s filmvetítésre is. Nem volt hosszú, alig 10 perces kisfilm a London Eye-ról, ami leginkább egy promóciós videónak felelt meg. Mindenesetre én nagyon élveztem a 4D-t és az effekteket, mert először volt alkalmam kipróbálni ilyen "mozit"! 

A program végeztével még leültünk egy kicsit a London Eye melletti füves részre, néztük a naplementét. Arról beszélgettünk, hogy ha nem lennének a horribilis ingatlanárak Londonban, és nem a heti 7 nap munkáról szólna a város, akkor nagyon is lehetne élvezni a lehetőségeket! Azonban ez nem így van, és mi nem ilyen életet képzeltünk el magunknak, amikor kijöttünk... Ezért a költözés. 

Addig is igyekszek beszámolni a látnivalókról, úgyhogy hamarosan jelentkezem a kombinált jegy második részével, ami a Madame Tussauds Múzeum volt! 

Puszi mindenkinek!

Kirándulás II.

Sziasztok!

Ahogy ígértem, érkezik a második rész a bristoli kiruccanásunkról. Aminek már konkrét céllal vágtunk neki. Most már elárulhatjuk, hogy az utóbbi hónapokban eléggé kiábrándultunk a londoni életstílusból és helyzetből. Mindenhol csak rohannak az emberek, minden a munkáról szól, hogy egy egészséges életszínvonalat fenn lehessen tartani a fővárosban. Nagyon nem szimpatizálunk ezzel a hozzáállással, ezért úgy határoztunk az első bristoli kirándulásunk után, hogy megpróbálunk odaköltözni!

Az első leutazás után Ricu egyből beszélt a főnökével a Nando's-ban, hogy lehetséges-e egy transzfer a jelenlegi és egy bristoli étterem között. Ott azt mondták neki, hogy megoldható, de szerencsésebb lenne, ha személyesen bemenne érdeklődni a konkrét helyre. Ezért lefoglaltuk a buszjegyet a következő szabadnapunkra, és újra leutaztunk Bristolba.

Szerencsére hamar el tudtuk intézni, amiért mentünk: konkrétan az első Nando's-ban kedvesen fogadták Ricut, és nem zárkóztak el egy esetleges transzfertől. Viszont innentől kezdve az étteremvezetők feladata volt lekommunikálni egymással a cserét, úgyhogy elintézve a kötelezőt, maradt majdnem egy teljes napunk Bristolban.

A legutóbbi alkalommal is figyelmesek lettünk arra, hogy lehet hajókázni az Avon folyón. Úgyhogy másodszor úgy döntöttünk, hogy befizetünk rá. Olyan jegyet vettünk, amivel egész nap utazhattunk, és korlátlanul bárhol és bármikor fel és le szállhattunk a kishajókról. Nagyon hangulatos volt, aranyos kis sorházak mellett mentünk el, amelyek külön színekkel voltak lefestve, békés lakóparkok övezték a folyó egyik partját. Nagyon tetszett mindkettőnknek! Amennyire lehetett, kihasználtuk az Avon teljes hosszát! A mostani alkalommal is felsétáltunk a Clifton függőhídhoz, csak most másik utat választottunk, lentről közelítettük meg, egy kanyargós ösvényen keresztül. 

Az Avon partján ki van állítva egy óceánjáró is, a 19. századból. Becses nevén az SS Great Britain. A gőzhajót egyenlőre csak kívülről szemléltük meg, és az ebédünket költöttük el a látogatók számára kialakított étteremben, de később tervezzük a kialakított múzeum meglátogatását is. Itt lehetőségünk nyílt igazi angol fogás megkóstolására is, amit mindketten élvezettel fogyasztottunk.

Visszaszállva a kishajóra, még elhajóztunk a Castle Parkig, de az időt kihasználva beszédbe elegyedtünk az idegenvezetővel/szervezővel. Kedves ember volt, kiderült, hogy magyar felmenői vannak! Egyenlőre furcsa és nem megszokott a fülünknek a bristoli akcentus, vagy mondjam inkább, hogy az igazi brit angol? Hiszen a munkánk során nem sok igazi angollal kerülünk kapcsolatba, és más kiejtéshez szoktunk. Ugyanakkor jólesik hallani a brit embereket.

A hajókázás után még maradt egy kis időnk körbenézni a bevásárlóközpontban, majd az este közeledtével felszálltunk a buszunkra, hogy visszahozzon Londonba, még egy kis időre.

Egészen pontosan május 30-ig. Ez az utolsó munkanapunk Londonban, mert Ricut június 10-ei kezdőnappal átvette az egyik bristoli Nando's! Nagyon örülünk neki, mert tudjuk, hogy sokkal otthonosabban fogjuk érezni magunkat Bristolban, és egy sokkal élhetőbb életet tudunk majd kialakítani! Ezért elég sűrű hónap elé nézünk: meg kell szerveznünk egy költözést Bristolba, a maradék látnivalókat megnézni Londonban, nem lesz egyszerű. Szorítsatok, hogy minden beleférjen az időnkbe, amit elterveztünk!

Puszi mindenkinek!