Kirándulás II.

Sziasztok!

Ahogy ígértem, érkezik a második rész a bristoli kiruccanásunkról. Aminek már konkrét céllal vágtunk neki. Most már elárulhatjuk, hogy az utóbbi hónapokban eléggé kiábrándultunk a londoni életstílusból és helyzetből. Mindenhol csak rohannak az emberek, minden a munkáról szól, hogy egy egészséges életszínvonalat fenn lehessen tartani a fővárosban. Nagyon nem szimpatizálunk ezzel a hozzáállással, ezért úgy határoztunk az első bristoli kirándulásunk után, hogy megpróbálunk odaköltözni!

Az első leutazás után Ricu egyből beszélt a főnökével a Nando's-ban, hogy lehetséges-e egy transzfer a jelenlegi és egy bristoli étterem között. Ott azt mondták neki, hogy megoldható, de szerencsésebb lenne, ha személyesen bemenne érdeklődni a konkrét helyre. Ezért lefoglaltuk a buszjegyet a következő szabadnapunkra, és újra leutaztunk Bristolba.

Szerencsére hamar el tudtuk intézni, amiért mentünk: konkrétan az első Nando's-ban kedvesen fogadták Ricut, és nem zárkóztak el egy esetleges transzfertől. Viszont innentől kezdve az étteremvezetők feladata volt lekommunikálni egymással a cserét, úgyhogy elintézve a kötelezőt, maradt majdnem egy teljes napunk Bristolban.

A legutóbbi alkalommal is figyelmesek lettünk arra, hogy lehet hajókázni az Avon folyón. Úgyhogy másodszor úgy döntöttünk, hogy befizetünk rá. Olyan jegyet vettünk, amivel egész nap utazhattunk, és korlátlanul bárhol és bármikor fel és le szállhattunk a kishajókról. Nagyon hangulatos volt, aranyos kis sorházak mellett mentünk el, amelyek külön színekkel voltak lefestve, békés lakóparkok övezték a folyó egyik partját. Nagyon tetszett mindkettőnknek! Amennyire lehetett, kihasználtuk az Avon teljes hosszát! A mostani alkalommal is felsétáltunk a Clifton függőhídhoz, csak most másik utat választottunk, lentről közelítettük meg, egy kanyargós ösvényen keresztül. 

Az Avon partján ki van állítva egy óceánjáró is, a 19. századból. Becses nevén az SS Great Britain. A gőzhajót egyenlőre csak kívülről szemléltük meg, és az ebédünket költöttük el a látogatók számára kialakított étteremben, de később tervezzük a kialakított múzeum meglátogatását is. Itt lehetőségünk nyílt igazi angol fogás megkóstolására is, amit mindketten élvezettel fogyasztottunk.

Visszaszállva a kishajóra, még elhajóztunk a Castle Parkig, de az időt kihasználva beszédbe elegyedtünk az idegenvezetővel/szervezővel. Kedves ember volt, kiderült, hogy magyar felmenői vannak! Egyenlőre furcsa és nem megszokott a fülünknek a bristoli akcentus, vagy mondjam inkább, hogy az igazi brit angol? Hiszen a munkánk során nem sok igazi angollal kerülünk kapcsolatba, és más kiejtéshez szoktunk. Ugyanakkor jólesik hallani a brit embereket.

A hajókázás után még maradt egy kis időnk körbenézni a bevásárlóközpontban, majd az este közeledtével felszálltunk a buszunkra, hogy visszahozzon Londonba, még egy kis időre.

Egészen pontosan május 30-ig. Ez az utolsó munkanapunk Londonban, mert Ricut június 10-ei kezdőnappal átvette az egyik bristoli Nando's! Nagyon örülünk neki, mert tudjuk, hogy sokkal otthonosabban fogjuk érezni magunkat Bristolban, és egy sokkal élhetőbb életet tudunk majd kialakítani! Ezért elég sűrű hónap elé nézünk: meg kell szerveznünk egy költözést Bristolba, a maradék látnivalókat megnézni Londonban, nem lesz egyszerű. Szorítsatok, hogy minden beleférjen az időnkbe, amit elterveztünk!

Puszi mindenkinek!