Kilátás Londonra

Sziasztok!

Ahogy az előző bejegyzésem végén említettem, június elején átköltözünk Bristolba. Ezért az utolsó hónapban szeretnénk minden alkalmat megragadni, hogy bejárjuk a még meg nem látogatott helyeket Londonban! Így ültünk fel az egyik munkanapunk után a London Eye-ra!

Szerencsénk volt, aznap délután ragyogóan sütött a nap, és egy gyors határozás után megvettük a kombinált jegyeket a London Eye-ra az interneten keresztül. Ezek után következett egy ideg őrlő 20 perc-fél óra, mire visszaigazolták a vásárlásunkat, de szerencsére még épp időben megtörtént. Felültünk a metróra, és hipp-hopp megérkeztünk a kerékhez. 

A London Eye 2000 óta szolgálja ki a turistákat, és egészen 2006-ig a maga 135 méterével a világ legmagasabb kilátója volt! Ahogy közeledtünk felé a Westminster hídon keresztül, én abszolút nem éreztem át a nagyságát, nem volt az a sokkoló érzés, hogy: "Te jó ég, milyen hatalmas!" Persze, ahogy odaértünk az aljába, azért lehetett látni, hogy milyen nagy szerkezet is, de nekem nem volt meg az a wow-érzés. 

Gyorsan kiváltottuk a jegyeket a pénztárban, és beálltunk a sorba a London Eye kabinjaihoz. Meglepően flottul haladt, és nagyjából 10 perc várakozás után be is tudtunk szállni az egyik kapszulába, hogy aztán fél óra alatt tegyen velünk egy teljes kört. A kabin belsejében az égtájaknak megfelelően ki volt táblázva, hogy melyik irányban milyen épületeket fedezhetünk fel a bámészkodás közben. Szerencsések voltunk, mert szép, napos, tiszta időt fogtunk ki, ezért a nagyon távolban még a Wembley stadion karimáját is felfedeztük! Megpróbáltam lefényképezni, de sajnos a telefonom kamerája nem volt elég jó hozzá, és a készített képen nem látszik semmi. Miután körbeért a kerék, még volt lehetőségünk bemenni egy 4D-s filmvetítésre is. Nem volt hosszú, alig 10 perces kisfilm a London Eye-ról, ami leginkább egy promóciós videónak felelt meg. Mindenesetre én nagyon élveztem a 4D-t és az effekteket, mert először volt alkalmam kipróbálni ilyen "mozit"! 

A program végeztével még leültünk egy kicsit a London Eye melletti füves részre, néztük a naplementét. Arról beszélgettünk, hogy ha nem lennének a horribilis ingatlanárak Londonban, és nem a heti 7 nap munkáról szólna a város, akkor nagyon is lehetne élvezni a lehetőségeket! Azonban ez nem így van, és mi nem ilyen életet képzeltünk el magunknak, amikor kijöttünk... Ezért a költözés. 

Addig is igyekszek beszámolni a látnivalókról, úgyhogy hamarosan jelentkezem a kombinált jegy második részével, ami a Madame Tussauds Múzeum volt! 

Puszi mindenkinek!