2014. június 30., hétfő

Royal Air Force

Sziasztok!

Múlt hét pénteken volt egy közös szabad délelőttünk, ezért úgy határoztunk, hogy elmegyünk megnézni a Királyi Légierő Múzeumát. :) Azért esett erre a választásunk, mert nincs olyan messze tőlünk, hogy elvegye az egész napunkat, és mindketten jobban szeretjük a gyakorlatiasabb, kézzelfoghatóbb kiállításokat. A repülőkiállításnál pedig mi lenne kézzelfoghatóbb? :) Valamint az időjárás is inkább esőre hajlott, úgyhogy jobbnak láttuk, ha benti programot választunk.

Tudni kell, hogy Londonban a legtöbb múzeum ingyenesen látogatható, aminek nagyon örülünk, mert így egy kis kultúrát is szívhatunk magunkba (nem csak az angol nyelvet)! Többek között a RAF Múzeumba is díjtalan a belépés. 

A kiállítást a régi Hendon repülőtér volt hangárjaiban rendezték be a legmodernebb technikai eszközök segítségével. Egyből már a hangárok bejárata előtt két egykori háborús repülőgép jelezte, hogy jó helyen járunk. A belépés után pedig a múzeum a repülés kezdetétől fogva mutatta be a régen alkalmazott repülőgépeket és szerkezeteket. 

Minden "teremben" alaposan ellátták a vendégeket információval, az érdeklődők rövidebb felvételeken tekinthették meg, hogy mire képesek az adott gépek. Elsőre nekünk talán kicsit sok is volt az angol nyelvű tájékoztatás, de a kis videókat érdekesnek találtuk! 
Részletesen kitértek az első és a második világháború alatt használt repülőgépek bemutatására, még a hős pilótáknak is készítettek egy tablót, ahol kitértek a hőstetteikre, győzelmeikre. Míg Ricut inkább a technikai oldala érdekelte a repülőgépeknek, én élveztem, hogy a múlt egy jelentős részének egy szegletébe nyerhetek bepillantást. Lenyűgözőnek találtuk mindketten a gépeket, hihetetlen, hogy milyen nagyszerű állapotban meg tudták őrizni őket az utókornak! Némelyikük a nagyságával varázsolt el minket, másikuk a tökéletességével, szépségével. Nagyon meglepődtünk, de jó néhány náci gép is helyet kapott a kiállításon, amelyek valószínűleg a háború alatt zuhantak le az angol területeken, viszonylag jó állapotban maradtak, és az angolok pedig megőrizték őket.
Körülbelül egy 3 órát tölthettünk a kiállításon, nagyon élveztük, de a végére rettenetesen el is fáradtunk! Ezek után nem tudom, hogy Ricu hogyan tudott még egy 6-7 órás műszakot ledolgozni, én örültem neki, hogy szabadnapos voltam. :) 

Most pedig beszéljenek a képek:







A Királyi Légierő jelölésének változásai az évtizedek alatt








Háborús művészet I.





Háborús művészet II.

Kiégett gép maradványai

Ez még csak egy medium méretű bomber... :)


Puszi mindenkinek!

1 megjegyzés:

  1. Ezt a blogbejegyzést ajánlom édesapámnak, Varga Istvánnak!:P (ricu)

    VálaszTörlés